| Tréningmodulok: |
| • én funkciók és használatuk, |
| • érzékelés, értelmezés, válaszkészség, |
| • dialógus mintázatok és hatásuk, |
| • a kapcsolati rendszer, |
| • tudatosság szintjei, |
| • kapcsolati határok, |
| • intervenciós eszközök és módszerek, |
| • a biztonság szerepe, |
| • a bizalmi adatlap célja, felépítése, |
| • a bizalmi adatlap használata. |
|
|
| |
| Kapcsolódásaink élethelyzetei eltérőek. Magánéletben beszélgethetünk családtagjainkkal, barátainkkal, munkahelyen ügyfeleinkkel,
kollégáinkkal. Egészen más célunk van egy értékesítési, vagy egy vezető-beosztott helyzetben, a munkatársainkkal, társosztállyal folytatott
kommunikáció tartalma is sokféle lehet. Egy valamin azonban akkor sem vagyunk képesek változtatni, ha megoldhatatlannak tűnő helyzetben
vagyunk: emberekkel találkozunk. Jól ismert vagy ismeretlen; kedvelt, vagy antipatikus; számunkra fontos, vagy feledhető, de énképünkre,
önértékelésünkre, motivációnkra minden esetben befolyással bíró társas interakciókat folytatunk. Ezek közül vannak olyanok, melyeknek
kiemelt tétje van, minőségét munkavégzés során pedig sok esetben a külső és belső elégedettség felmérés eredménye mutathatja. Egzakt,
objektívnek tűnő értékelés nélkül, informálisan is érzékelhető a kapcsolat természete, legfőképpen a BIZALOM alapján.
|
|
| Mi határozza meg a bizalmat? Hogyan lehet hatni rá? Mit tehetünk, ha nincs? A kérdéseket ismételve megjelennek saját példáink,
sikereink, kudarcaink, örömeink, fájdalmaink. És persze egyik belső válaszunkból következik a másik. Természetes reakció, mivel
„társas lények” vagyunk, ez létezésünk egyik meghatározó témája. Bizalom.
|
|
| A személyközi bizalom leginkább talán következmény, ahol az okok többek között a következő szavak körében keresendők:
szavahihetőség, hitelesség, megértés, hullámhossz, pontosság.. Mindannyian tudunk mondani még néhányat, ugyanakkor sok esetben
keserédes a kimondott szó, mivel azt érezhetjük: igen, igaz, de vagy van, vagy nincs.
|
|
| A témával sokan foglalkoztak, foglalkoznak ma is, és akár Francis Fukuyama akár Franklin/Stephen Covey gondolatait vizsgáljuk,
abban mindenki egyet ért, hogy a bizalom kialakulásáért tenni kell. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt. De mit tehetünk? A kérdés
megválaszolása a témával foglalkozó szakemberek körében is egy fő irányba mutat. „Változtass! Bízz benne! Legyél ilyen, csináld úgy,
lásd benne azt, koncentrálj arra..!” Miért működnek mégis nehezen a javaslatok? Miért nem elegendő adott esetben az értékesítési, vagy
vezetői felkészültség?
|
|
| Mert a változtatás nem mindig elhatározás kérdése. És ha az elhatározás meg is van, a változás külső/belső elvárásra épül,
és/vagy az első kudarchelyzetnél még rosszabb lesz. Abban pedig végképp nehezen hiszünk, hogy ennek hatására „majd a másik is jól
megváltozik”. Két lehetőségre gondolhatunk. Puhák vagyunk, még kitartóbban kell változtatni, és bízni. Ahogy ezt halljuk még inkább
összeugrik a gyomrunk. És van egy másik út. Forduljunk meg. Ha a „mit kéne nekem, vagy neked tenni, gondolni, érezni, vagy mit nem”,
eredménytelen, érdemes megvizsgálni a helyzetet, amiben éppen vagyunk. Mi történik velünk, amikor épp nem bízunk? Hogyan nem bízunk?
Mivé válunk együtt amikor, nem bízunk? És ami a legizgalmasabb: hogyan alakul ki a bizalom, amikor nincs.
|
