| Már van annak 30 éve is. Ismertem egy embert, aki, amikor felmutatta két úját V alakban, mint a győzelem jelét,
minden diák tudta, mit kell tenni. Gyorsan, csendben beálltunk párosával, egy sorban. Ő volt az osztályfőnököm, akit csak úgy hívtunk „a Kovács”.
Bemutatta Mengyelejev találmányát, beavatott a biológia rejtelmeibe, és megmutatta hogyan lehet végtelen következetességgel, szigorral szerethető
tanárnak lenni. Akkor még nem tudtam a titkát, de jó lett volna olyannak lenni, mint ő. |
|
| Személyiségem alakulásában fontos szerepet töltött be a sport. Amikor íjászkodtam, megtanultam célra tartani, és nem
veszíteni az irányt. Többszörös korcsoportos magyar bajnok lettem. Atlétaként futottam a köröket, ami kitartóvá tett, olyanná, aki első akar lenni. |
|
| Amikor nyolcadikban a továbbtanulásról beszélgettünk, a föcitanár megkérdezte „Mi akarsz lenni?” „Vegyész!” - válaszoltam.
„Pedig én azt hittem, a katedra mögött fogsz állni” - mondta. Ma már tudom, egyszer erre is sor került. De akkor vegyész akartam lenni. |
|
| Évekkel később a lehetőségeimet mérlegelve, végiggondoltam, merre is kellene mennem. Jó vagyok salesben, és már az is
kiderült, hogy vezetőként is megállom a helyem. Már tudom, hogyan kell bemenni egy üzletbe, hogy a boltvezető ne kerüljön ki, ismerem az LTP-k, a
biztosítók belső világát. Jó alap ez arra, hogy másokkal is megosszam tapasztalataimat. De itt is első akarok lenni, ezért megkérdeztem a
vezetőmtől, „Mitől leszek én a legjobb?” Jegyzetelésre készültem, de a válasz rövid volt: „Szeresd a résztvevőket!” Csalódott voltam, pedig ma
már tudom, hogy ennél jobb tanácsot nem is adhatott volna. Remek időszak volt ez, hiszen sokat tanultam. A megbízóink visszajelzései alapján a legtöbb
tréninget én tarthattam a cégnél, de eljött az idő, amikor valami változás kellett. Sajnos erre a változásra ott már nem volt lehetőség.
Továbbléptem, mert motivált, amit vegyészként a laborban mondtak: az életben nem így működik. A tömeg mértékegysége a lapát, az űrmértéké a
vödör lesz. A tanácsadás is hasonló. A bankban kipróbálhattam, hogy amit addig oktattam, megállja-e a helyét az életben is. Tényleg egy kicsit más.
Kaptam néhány évet, hogy szétválasszam a hasznosat a haszontalantól. Már tudom, mi működik a gyakorlatban, és mi az, ami csak a könyvek lapjain.
Eszembe jutott „a Kovács”. Végtelen következetesség, szigorú vezetés. Rájöttem a titkára. Megbízható volt, hiteles, tanított és követelt. |
|
| Az értékesítés minden területén érintettek voltunk. Akviráltunk, kampányokat dolgoztunk fel, ápoltuk az
ügyfélkapcsolatokat. A legjobb értékesítési csatorna lettünk, az ügyfelek minket szerettek a legjobban. Ezek szerint működött a módszer.
Még több embert kellett irányítanom, de a módszertan már jó volt, azon nem változtattam. |
|
| Amikor azt mondom 2008 Q4 (ennyire lettem bankos), mindenkinek ugyanaz jut eszébe. A finanszírozás téli álmát alussza, de régi
kollégáim, barátaim már létrehozták az ActControllt. Minden jel a változás irányába mutatott. Megléptem, mert jó döntésnek tűnt. Az is volt. |
|
| Én hoztam a cégbe a 7. és 8. fiúgyermeket. Ez egy fiús csapat. Kosarazni, kézilabdázni már tudnának, de nemsokára leszünk annyian,
hogy a focicsapat is meglesz. |
|
| Újra együtt. |
| Közös a múlt, és most már közös a jövő is. |
