| Borsos György, anyja neve Olasz Margit… |
|
| Ki vagyok én? Ülök a billentyűzet előtt, mit lehet erre írni? Persze az első asszociáció, Hobo lassan énekli a fejemben: Ki vagyok én? Talán innen el lehet kezdeni. |
|
| Gyerekkor a lakótelepen, foci, betonos ping-pong asztal vashálóval, magnó. Egy öreg tanár: Fiam, figyelj ide! Minek akarsz te a történelemmel bajlódni, a matek fekszik neked. Hát próbáljuk meg, aztán egyre jobban tetszik. Talán tényleg ez kell nekem. Rendszerek, kiszámíthatóság, megnyugtat. |
|
| Láttál már számítógépet? Még soha. Meg akarsz tanulni programozni? Persze! Itt ez a könyv, ebben benne van, hogyan kell. Belelapozok. Te, és hol lehet ezeket kipróbálni? Á, most még sehol, először csak papíron. |
|
| Egy év múlva ülök az első számítógép előtt, papíron már „profi” vagyok. Szóval így néz ki. Hol a francban van ezen a RETURN billentyű? Eltelik egy nap, mire rájövök, hogy ezen a gépen ENTER. |
|
| Milyen szép gyerekek! Igen, de hogyan tartom el őket? Tudsz te számítógépes programot írni? Persze. Tudok egy munkát. Éjfélkor pörög a hűtőventilátor, mintha egy repülőgép akarna leszállni a szobában. Kapcsold ki kérlek, mert felébrednek a gyerekek. Oké, csak még ezt ki kell próbálnom. Fél évig minden este. Végre kész. Fut. Büszke vagyok magamra. Meg tudtam csinálni!
|
|
| Kereskedelem, húsvéti szezon, egy másfél méteres papírnyulat viszek be egy boltba. Promóció. Csókolom tanár bácsi, hiányzik nekünk. Majdnem sírva fakadok. Valami olyasmit motyogok, hogy ti is nekem, és beadom a pályázatomat. Képzés, tréning. Ez kell nekem!
|
|
| Ülök az első belső képzésen. Mindenki pszichológus vagy közgazdász. Kognitív disszonancia. Mi???? Körülnézek, mindenki bólogat. Hova kerültem? Tanulás ezerrel. Első tréning, csupa 10-es a résztvevők szerint. Értetlenség, egy zöldfülű, aki tegnap még azt sem tudta… Hogyan lehet? Semmi különös, dolgoztam a kereskedelemben, értem őket és ők is értik miről beszélek. Siker! Szeretnek a résztvevők és nagyon élvezem. |
|
| Kezdjük újra a céget és te legyél a szakmai vezető. Ok, de csak akkor álljunk neki, ha elsők szeretnék lenni. Én is pont ezt szeretném. Elkezdjük hatan aztán röpke nyolc év után már ötvenen vagyunk. A végén úgy érzem elfogy a levegő. Egy intézmény vagyok. 35 évesen. Nevetséges. Menni kell! Most, amikor minden áll és működik? Hülye vagy! Lehet, de itt minden kész, amit én tudok. Jó lenne valahol újrakezdeni. Kipróbálni, úgy egyben az egészet valamilyen cégnél. Lehet, hogy most rombolok le egy illúziót? A tréneri mindentudás illúzióját. Meg kell próbálni! |
|
| Bank. Ja, neked könnyen fog menni, te tréner vagy. Aha, kösz. Képzés OK, de mi kell még az eredményhez? Álmatlan éjszakák. Értem az összefüggéseket, de nem látok tisztán. Vakon repülök, az embereim mögöttem. Persze átfogó folyamatmérések, amelyeken keresztül mindenről képet kapok és tudom hol kell beavatkoznom. De hogy a francba? Könyvek, internet: pompás termelési példák. Minőségbiztosítás. Más területeken elméleti halandzsa, marketingegyenletek. Talán mégis inkább kompetenciafejlesztés. Fenét! Folyamatmérések és folyamatfejlesztés. Minőségbiztosítás kicsit másképpen. A mérésre valamilyen informatikai megoldás kell. Lassan tisztul. Nappal munka, éjjel, hétvégén programozás. Mint a régi szép időkben. Megy még? |
|
| Kész. Na nézzük, hogyan működik. Minden kisimul, pengeélesen látom a gépem előtt ülve a hálózatom munkáját. Minden bizonytalanságom megszűnik. Tényleg én vezetek. Egyéni szinten tudom mit kell tenni és meg is tudom mutatni. Szép ez harminc ember esetén, de menne kétszáz embernél is, akiket nem te veszel fel? Persze. Na ezt hogyan fogom megértetni ennyi emberrel? A vezetők gyorsan értik, megszűnik az ő bizonytalanságuk is és jönnek az eredmények. Mi vagyunk az elsők és megnyugszom. Újra átjár a semmihez sem fogható érzés: sikerült! Aztán jön az üresség, ez megint kész. Innen már csak működtetni kell, kézügyesség kérdése. |
|
| Azt hiszem, ezt kellene csinálni mindig. Megharcolni érte, együtt elérni a célt és amikor már megy átadni másnak. Vigye tovább, hozza ki belőle a maximumot. Lehet ezt? Talán. |
